Az egész úgy kezdődött, hogy a nagyobbi lányomnak eszébe jutott, hogy feladták kötelező olvasmányra Láng György - A Tamás-templom karnagya című könyvet.
Persze mikor ezt megmondta, meg a nejem előhalászta a polcról a könyvet mely három kötetes és kb. 1000 oldalas, kétségbe esett, hogy a könyvet holnaputánra kell kiolvasnia.
Gyorsan megállapította, hogy ez az ő olvasási sebességével megoldhatatlan feladat.
Másnap kérdeztem tőle:
- Hogy állsz a könyvvel?
- Már a második kötet vége felé járok!
Ezen egy kissé elcsodálkoztam, de gyorsan felvilágosított az "alternatív olvasás" tudományáról:
1. Az osztálytársnője elolvasta már az első 100 oldalt, majd holnap a suliban elmeséli!
2. Minden tizedik oldalt olvas csak el, úgyis vontatott a történet, így is meg lehet érteni!!
3. Az utolsó 5 oldalt majd elolvassa egészben, a végkifejlet mindig nagyon fontos!!!
4. Meg különben is, te el tudnád olvasni 2 nap alatt?
Az állam leesett ettől a technikától, de beláttam, hogy még én könyvfaló sem tudnám kiolvasni adott idő alatt. Viszont a figyelmemet ezzel a könyv felé terelte, melyet még nem olvastam. Mi több, nem is tudtam hogy megvan. Gyorsan magamhoz ragadtam az első kötetet és ekkor láttam meg az alcímét: Bach János Sebestyén életének regénye.
Pompás! - gondolta Mackó, vagyishogy én, egy életrajzi regény! Noszano, fogjunk bele gyorsan.
Szerencsére volt otthon szotyi, mely nálam elengedhetetlen kelléke az olvasásnak.
És akkor kinyitottam... Elkezdtem olvasni... Majd szinte azonnal a belső borítóhoz lapoztam ahol konstatáltam, hogy az 1985-ben kiadott könyv egy 1940!!-es könyv változatlan utánnyomása!
Ezért esett nehezére a lánykámnak, ezért is volt tehát az "alternatív olvasás".
A könyv maga nagy élmény volt, bár az olvasása nehézkes. Nem vagyok egy komolyzene rajongó, de mint mindenevő, a jó és hallgatható zenék közé a komolyzene is befér. Bachról azonnal az orgona és a D-moll toccata és fuga jutottak eszembe. Olvasás közben nagyon rácsodálkoztam, milyen kiemelkedő tehetség volt és hogy mennyi energiája volt az érvényesüléshez. Mindig is csodáltam azokat, akik komponálni tudnak, a fejükben meglévő zenét papírra tudják vetni, akár több tíz hangszert egyszerre. De a legmegdöbbentőbb számomra az volt, mikor megvakult, már nem tudott írni és a kottákat vejének DIKTÁLTA! Őrület.
Nem tudom Láng György életrajzi regényéből mennyi a valóság és mennyi a fikció, de ha csak a tényekre támaszkodunk (menyit komponált, hol dolgozott, mit dolgozott) akkor is nehezen hihető, sűrű élete volt.
A regényről nem ismertetőt, összefoglalót akartam írni, talán csak egy kis kedvcsinálót, ha még te sem olvastad volna.
Egyébként 3 nap volt és 6 zacsi mag.